Hogyankészüljünk az állásinterjúra? III.

A stresszinterjú

Minden interjú stresszel, kényelmetlenséggel jár, de nem minden interjú stresszinterjú! A stresszinterjú során az interjú készítője szándékosan intenzív nyomással terhelt légkört teremt, a pályázót kényelmetlen, szokatlan kérdésekkel bombázza. Célja és feladata ezzel az, hogy megfigyelje a jelölt reakcióját és teljesítményét olyan feszültség, bizonytalanság közepette, amit - ha felveszik - a munkája során tapasztalni fog.

E ravasz, olykor meghökkentő módszer azért népszerű manapság, mert az interjú készítője a másik igazi énjére kíváncsi, nem azokra az elore kitalált válaszokra, amelyekkel készült. Valódi munkaköri stresszt szimulálva - az interjúalanyt igyekszik kibillenteni egyensúlyi helyzetéből, elbátortalanítja, megfélemlíti, kritikára történo reakcióra és csapongó érvelésre készteti - az érzelmi érettségét és az ítéloképességét kívánja értékelni.

Az igazi "riporter" olyan kérdő- vagy kezdőszavakat használ, mint: ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan, hányszor, magyarázza meg, mesélje el... In medias res, váratlanul és merészen. A jól felkészült interjúkészítő nem pazarol sok szót a bevezetésre a kérdések elott, hanem arra törekszik, hogy minél több időt hagyjon a beszédre. Nem ad megnyugtató elismerést, ösztönző bókot, hanem csak kevés, a témát távolabbról érintő megjegyzést. Az információáramlás folyamatosságát és állandó kontrollját azzal tartja fenn, hogy folyamatosan nyomást gyakorol a jelöltre az egyre jobb és egyre teljesebb válaszokért. A válaszok pedig egymásra épülve egyre mélyebben és mélyebben értelmezhetők.

A stresszinterjú-készítő általában a következő 4 fo stratégiát követi a folyamat során:

  1. a kérdéseket előre megtervezi,
  2. a kérdések speciális, gyakran igen kényes témára vonatkoznak,
  3. a kérdések jól átgondolt sorrendben követik egymást, hogy a pályázók közötti különbségek követhetőek legyenek,
  4. e kérdéseket minden pályázónak felteszi.

A stresszel teli interjús szituáció kialakításához - amely hasonlít a majdani munkakör helyzeteihez - az alábbi "furfangok" segítik a HR managert vagy személyzeti tanácsadót:

  • negatívumokra koncentrál;
  • elveszi a pályázó kedvét a pozíciótól, a karrierlehetőségektől, a vállalattól;
  • arra kéri "áldozatát", hogy adjon el neki egy dolgot;
  • gyorsan kérdez, anélkül, hogy megvárná a választ;
  • időkorlátok közé kényszerít, rövidre hagyja a válasz lehetőségét;
  • kiprovokálja a választ;
  • lealacsonyító dolgokat kérdez;
  • kikezdi a feleletek valódiságát és integritását;
  • papagájként ismétli a válaszokat;
  • kigúnyolja az interjúalany reakcióit;
  • udvariatlanul rövid választ ad minden kérdésre;
  • próbatételt jelentő kérdéseket tesz fel;
  • gyakran félbeszakítja a másikat;
  • állandóan kritizál;
  • kihasználja a csendet, szünetet tart, hogy kellemetlen helyzetet, bizonytalanságot keltsen;
  • lekicsinylően beszél embere képességeiről, becsmérli bizonyítványát, eredményeit (még ha kiválóak is);
  • arra kényszeríti a pályázót, hogy a legjobb (nem a legrosszabb) érdemeit alátámassza;
  • egy ajánlat elnyerésének legkedvezőtlenebb velejáróit próbálja megvitatni;
  • védekezésre kényszeríti a pályázót gyengeségeinek taglalásával;
  • olyan kommentárokat használ, mint: "butácska ötlet", "maszlag", "Milyen idióta kérdés - miért kérdezi ezt?";
  • kritizálja a jelentkező megjelenését: ruháját, súlyát, illatát, stb.;
  • erőszakkal próbára teszi a technikai kompetenciáját;
  • használja a testbeszédet, olyan gesztusokat tesz, amelyek utálatról vagy türelmetlenségről tanúskodnak;
  • pókerarcot vág;
  • olyan kifejezéseket használ, amelyek undorról vagy unalomról árulkodnak;
  • megkérdezi, hogy milyen rosszat hallott az interjúalanya cégről, a munkaadóról - erre kap 25 percet!;
  • megkérdezi, hogyan reagál partnere, ha szélsőségesen rossz kritikát hall saját magáról;
  • megfélemlíti a pályázót azzal, hogy tiszteletlen;
  • ír vagy olvas, amíg a pályázó beszél;
  • hirtelen otthagyja a témákat és a válaszokat;
  • nem néz a pályázóra, kerüli tekintetét, valami másra koncentrál;
  • szemtől szembe elutasít;
  • hirtelen fejezi be.

Stresszinterjús kérdések

Ezen praktikák tudatos vagy öntudatlan figyelembe vételével olyan feszültséget kelto kérdéseket képes feltenni az interjú készítője, amelyekkel kiprovokálja a gondolkodás nélküli, nem megtervezett, valószínűleg érzelmi alapokon nyugvó válaszokat. Így aztán megfigyelhetők lesznek a munkakör betöltésével kapcsolatos személyes kvalitások.

Ilyen kérdések, felszólítások:

  • Bizonyítsa be, hogy megérdemli a fizetését!
  • Miért akarja elhagyni jó állását?
  • Mennyi ideig szándékozik maradni egy ilyen vállalatnál, mint a miénk-
  • Hogyan változtatta meg az életét az egyetemi végzettség?
  • Értékelje a legutóbbi tréninggel kapcsolatos élményét!
  • Mennyi ideig kell fizetnünk önnek, mielőtt ön is hozzájárulna a profithoz?
  • Hány ajánlatot kapott ezen kívül?
  • Miért nem vették fel eddig sehova?
  • Milyen más állások ügyében, vagy vállalatoknál volt interjún?
  • Mit gondol a legutóbbi főnökéről?
  • Mit tart a leginnovatívabb ötletnek?
  • Adja példáját a kreatív képességeinek!
  • Elevenítsen fel egy helyzetet, amikor a személyiségét keményen kritizálták!
  • Mondjon három olyan problémát, amelyet nem tudott megoldani!
  • Mennyi idő múlva szeretné a főnökének az állását elnyerni?
  • Miért gondolja, hogy megérdemli ezt az összeget?
  • Mely tantárgyai járultak hozzá leginkább (legkevésbé) a fejlődéséhez? Miért?
  • Mit érez a kisebbségi csoportok irányában?
  • Jellemezze saját vezetési stílusát!
  • Mi az ön munkafilozófiája?
  • Mennyire fontos önnek a pénz?
  • Bizonyítsa be, hogy rendelkezik felsővezetői potenciállal!
  • Honnan tudjam, hogy ön valóban jó elemzőképességgel rendelkezik?
  • Hogyan lehet valaki az ön modorával sikeres ezen a területen?
  • Támassza alá a fizetéssel kapcsolatos elvárásait!
  • Miért nem nyert addig nagyobb külső elismerést?
  • Jellemezze az ön számára ideálisnak tekinthető, tipikus munkanapot!
  • Mennyire fontos önnek a státusz, a presztízs, a hatalom?
  • Hogyan definiálná a kihívást egy állással kapcsolatosan?
  • Adjon néhány példát arra, hogyan érinti önt az emberi szenvedés!
  • Melyik embertípus ábrándítja ki a legjobban?
  • Mely döntések meghozatalát tartja a legnehezebbnek?
  • Mutassa be a különbséget a "célvezérelt" és a "feladatvezérelt" kifejezések között!
  • Mi tartotta eddig vissza attól, a hogy a jók legjobbja legyen?
  • Elevenítsen fel egy helyzetet, ahol rendreutasított egy másik embert!
  • Keveredett valaha is ellentmondásba?
  • Miért nem a legjobb 5 százalékba tartoztak az egyetemi osztályzatai?
  • Mi az életének legnagyobb kihívást jelentő aspektusa? Miért?
  • Hogyan reagál az intenzív kritikára?
  • Mit tesz, ha politika kerül elő?
  • Mi az, amin a legkeményebben dolgozik ma a fejlődése érdekében?
  • A referenciák milyen negatívumokat említenek magával kapcsolatban?
  • Hogyan kezelte az eddig legnehezebben elviselhető főnökét?
  • Miért dolgozik olyan jól meglehetős nyomással terhelt szituációban?
  • Mutassa be, hogy hogyan reagált egy etikátlan szituációban!
  • Elevenítsen fel egy szituációt, amelyből látszik, mennyire energikus személy!
  • Miért maradt alatta a teljesítménye az elvárásainak?
  • Mi a különbség a lehetőség és előmenetel között?
  • Melyek azok a feladatok a munkaköréhez kapcsolódóan, amelyeket nem szeret?
  • Mennyire volt elégedetlen a korábbi munkájával?

E kérdésekre adott válasz talán nem is olyan fontos, mint a spontán reakció, a sajátos modor, a viselkedés, amelyet a stressz vált ki a pályázóból.

"Szemet szemért" válaszok

Hogy lehet e taktikákkal megbirkózni és megválaszolni a kemény "stresszinterjús kérdésekre"? - "Gyakorlással!" - hangzik a gyors és kézenfekvo válasz. Ezen kívül az interjút megelőző, előre megtervezett kemény munkával.

A legjobban képzett embertől az interjú készítője azt várja, hogy magabiztosan, határozott stílusban, ellentmondást nem tűrően és tényszerűen válaszoljon. A szégyenlős válasz egyenlő a bukással.

Ahhoz, hogy időt nyerjünk és jobban át tudjuk gondolni tényleges válaszunkat, használhatunk példákat vagy gondolkozzunk hangosan. A negatív kérdéseket fordítsuk le pozitív kérdésre, úgy hogy ismételjük meg azt pozitívan csengő módon és így válaszoljunk rá. Tekintélyt parancsolóan kezdjünk hozzá a mondandónkhoz, ezzel elkerülhetjük az interjú készítőjének fölényeskedését. Színesen, érdekesen beszéljünk, de a lényegről sohase feledkezzünk meg és ne térjünk el a témától! Ne engedjük meg, hogy a beszélgető partnerünk eltérítsen bennünket mondanivalónk pályájáról: azt a 10-15 lényegi pontot, amit mindenképpen el akartunk mondani, mondjuk is el! Ragaszkodjunk az elképzeléseinkhez még akkor is, ha nagyon elkalandoztunk - tévútra vezető kísérőnk segítségével - az általunk előnyben részesített területről. Mindenképpen vissza kell térnünk az eredeti tervünkhöz, ha az elején engedjük is, hogy az interjú készítője eltérítsen bennünket.

Az agresszív emberrel kapcsolatosan a legjobb védekezés a támadás. Célszerű az interjú elott kigondolt "haditervvel" az interjúszobába lépni. Előre persze lehetetlen tökéletesen felkészülni egy ilyen típusú találkozásra, azonban érdemes egy általános megközelítést kidolgozni, és a kérdések leggyakoribb formáira adandó válaszokkal felkészülni.

A "végig-stressz" interjúk egyébként nem túl általánosak, de egy normál interjú is néhol lehet stresszinterjú. Ha erre is fel vagyunk készülve, akkor semmi sem okozhat gondot.