Hogyan írjunk önéletrajzot? III.


Önéletrajzok a nyelvész szemével

- Hogyan tehetjük tökéletesebbé önéletrajzunk stílusát

"Stílus az ember." E mondás mára már közhelynek számít, és tán éppen azért, mert nagyon sok igazságot rejt. Az újabban széles körben elterjedt amerikai típusú önéletrajz vázlatosságával, elsősorban adatokra koncentrálásával szűk teret hagy a személyiségnek. Ilyenkor minden apró részlet, finom árnyalás is hangsúlyt kaphat.

A külvilág: környezetünk és ismerőseink az alapján formálnak véleményt rólunk, amit látnak belőlünk, a külcsín, a forma, a látszat világa alapvető befolyással bír életünkre. A mindennapokban számtalan apró részletből (többek között viselkedési és öltözködési stílusunkból) áll össze az a kép, amelynek segítségével személyiségünket közvetítjük embertársaink felé. Van azonban az életben néhány olyan szituáció, amikor ennél jóval kevesebb csatorna áll rendelkezésünkre, pedig éppen ekkor rendkívül fontos, hogy milyen benyomást teszünk másokra. Tipikusan ilyen helyzet az önéletrajzírás, hiszen ilyenkor mindössze néhány papírlapra írt gépírásos oldal alapján alkotnak véleményt rólunk.

Ami egy új típusú CV-nél mindenkinek rögtön a szemébe tűnik, hogy felbomlik a szöveg folyamatossága: nem egy elbeszélt élet-, illetve karriertörténetet, hanem egy rendszerezett, különböző szempontok szerint csoportosított információhalmazt olvashatunk. Ez az új formátum azzal a céllal jött létre, hogy meggyorsítsa a megértést és az áttekintést. Keresgélés nélkül, pillanatok alatt eligazodhatunk a szövegben, könnyen átláthatjuk a főbb csomópontokat. Vizuális élménnyel segíti a tájékozódást, és azt, hogy lehetőleg mélyebb nyomokat hagyjunk az olvasóban. Az így elkészített önéletrajz továbbá tömör és lényegre törő, nincs benne semmi fölösleges töltelék. A változás tehát rengeteg pozitívummal jár, az önéletrajzunk megformálásában viszont fontos következményei vannak: eltűnnek a szabályosan megszerkesztett mondatok, és a szövegösszekötő elemek. Továbbá a tömörítés miatt írásunk nagyon információ-telítetté, töménnyé válik, és ez számos veszélyt hord magában.

A szövegtannal foglalkozó szakemberek szerint az írásművek mondataikban egyaránt tartalmaznak már tudott, és új információkat is, mert az emberi figyelem soha nem egyenletes, hanem hullámzó, van egy természetes ritmusa. Senki sem képes egyforma intenzitással koncentrálni minden egyes pillanatban, tehát ha egy szöveg túl sok új információt tartalmaz, az éppen hogy hátráltatja a megértést, mert megbontja a figyelem ritmusát. Vagyis ha az információ-telítettséget nem ellensúlyozzuk valamivel, esetleg pont az ellenkező hatást érjük el, mint ami szándékunkban állt. Természetesen nem az a megoldás, hogy töltelékszavakat írunk a szövegbe, vagy hogy mindenütt kerek mondatokban fogalmazunk, de azért néhány eszközt bevethetünk, hogy megkönnyítsük önéletrajzunk olvasását.

Ennek a formának természetes velejárója, hogy tele van hiányos mondatokkal. Az viszont annál meglepőbb, hogy a mondatokból leggyakrabban az állítmány, az ige hiányzik. Nagyon gyakori az, hogy a CV-kből íróik teljesen száműzik az igét, helyette feladataik leírására igéből képzett főneveket használnak (pl: megszervezése, vezetése, igazgatása stb.) Nem szükséges igéket, teljes mondatokat írnunk, amikor konkrét információkat, személyi adatainkat vetjük papírra, de munkakörünk, eredményeink leírásánál nagyon fontos, hogy teljes mondatokat, cselekvést jelentő igéket írjunk, mert ezek adnak lendületet, dinamikát a szövegnek. Igék hiányában önéletrajzunk merevvé, statikussá válik, azt pedig mondanom sem kell, mennyivel kedvezőbb benyomást tesz az az ember, aki írásában is dinamikusnak, lendületesnek hat. Pozitív eredményeink kihangsúlyozásában az is nagyon fontos, hogy egyes szám első személyben írjunk magunkról, tehát semmiképpen ne hagyjuk ki a szövegből a "feladatom volt", "részt vettem", "megszerveztem", "igazgattam", "létrehoztam" típusú mondatrészeket. Egyes szám harmadik személyben (megszervezése stb.) mindez személytelenné, tárgyszeruvé válik, és pont arról tereljük el a figyelmet, hogy eredményeinket mi hoztuk létre, míg az egyes szám első személyben író ember határozott benyomást kelt, aki tetteiért vállalni meri a felelősséget. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a magyar kultúrára jellemző hagyományt sem, hogy az eredményekkel való dicsekvés, öntömjénezés visszásságot kelt, ellenszenvet vált ki.

Mindenképpen tegyük változatossá a szöveget szinonimák alkalmazásával, ne ugyanazokat a szófordulatokat, kifejezéseket alkalmazzuk mindig visszatérően, gondoljunk arra, hogy önéletrajzunk olvasójának valószínűleg több tucat a miénkhez hasonló irományt kell áttanulmányoznia, tehát kerüljük el a monotóniát. A legkisebb változatosság is gördülékennyé teheti írásunkat (pl. a "feladatom volt" visszatérő szófordulatot variálhatjuk a "tevékenységi körömbe tartozott", "munkakörömhöz tartozott" kifejezésekkel.)

Pozitív hatást válthat ki a mondatrészek felsorolásszerű halmozása, ez is adhat lendületet a szövegnek (például sikereinket részletezhetjük ilyen módon), valamint ha eredményeinkről beszélünk, élhetünk a fokozás eszközével.

Arra természetesen nincs mód és szükség, hogy nagyon választékos, művészi fogalmazványt hozzunk létre, de azért az jó hatással van, ha néhány jól megválasztott, pozitív tartalmú jelzőt beillesztünk a szövegbe. Minoségjelzőként használhatjuk például a "hatékony", "új", "jelentős", "sikeres", "rendszeres", "kiváló" stb. kifejezéseket, és mindenképpen alkalmazzunk mennyiségjelzőket is, a hatékonyságunkat mutató számadatok érzékeltetésére. Valamint a jelzőkhöz hasonlóan pozitív tartalmú módhatározókat is írhatunk (pl.: jelentősen, hatékonyan, kimagaslóan, gyorsan stb.).

Sajnos az üzleti világban nagyon sok elterjedt kifejezésnek nem létezik pontos magyar megfelelője (pl.: marketing, sales manager, controlling, support stb.), úgyhogy kénytelenek vagyunk a magyartalanság hibájába esni. Mivel az önéletrajzokban úgyis túl sok az idegen szó, ezt ne tetézzük azzal, hogy olyankor is használjuk oket, amikor létezik magyar megfelelő (pl. engineer, director, consultant).